kedd, január 07, 2014

Paleolit szaloncukor vagy vendégváró bonbon

Nem szeretem a boltban vásárolható szaloncukrot. Gyerekként sem szerettem, tehát nem miattam hullott le a fa tűlevele szaloncukor lopás közben. Alapvetően nem értem, hogy miért kell szaloncukor a fára vagy bármilyen ehető dolog, illetve, ha a design miatt, akkor miért nem gyártanak szaloncukor formájú díszt (lehet, hogy ebből fogok meggazdagodni?!). Az ismerőseim többsége kidobja az ünnepek végén a szaloncukrot - a takarékosabbak pedig elrakják a díszekkel együtt és felrakják a következő évben is. :)
Pár éve találtam a Nők lapjában Kiskegyedben egy alternatívát gyerekeknek gumicukor helyett, mert a gumicukor valamiért jobban beivódott a gyerekek agyába, mint megfelelő táplálék (én meg ezt sem szerettem soha). Megfelelő táplálék, hiszen a szülők mindenféle cukros szeméttel tömik a gyerekeiket - szeretetből csupán.
Ennek a gumicukor receptnek a nyomán készítettem el - már tavaly is - a szaloncukromat, ami a fára ugyan nem került fel, de mindenki lelkesen fogyasztotta a kis kínálótálból.
(Egy kedves barátom pedig elnevezte agyas bonbonnak - vicces fiú.)

Az alapja aszalt gyümölcs, így ízlés szerint változhat az összetétel, mert kerülhet bele pl. a szilva aszalt formája is, de nekem nem volt itthon olyanom. 


Hozzávalók:
  • 200 g aszalt sárgabarack
  • 200 g szárított datolya
  • 200 g aszalt füge
  • 150 g aranymazsola
  • 100 g min. 80%-os étcsokoládé
  • díszítésnek dió, mogyoró, mandula, stb.
Az asztalt gyümölcsöket erős húsdarálón ledaráljuk - szerintem semmiképp se próbálkozz a botmixeres verzióval, mert én az enyémet leégettem ezzel, mert nagyon kemény lesz a massza. 
Húsdarálón kétszer érdemes átdarálni, mert akkor simább és pépesebb lesz a masszánk, így puhább a szaloncukrunk/bonbonunk. Én ezt nem tudtam most megcsinálni, mert addigra leégett a botmixerem, így a képen látszik, hogy darabosabb lett a masszám.
A végeredmény nagyon nagyon ragadós lesz, így a megformáláshoz mindenképp szükségünk lesz egy kis vízre, amibe bele tudjuk mártani a kezünket minden darab után/előtt. 

Formálás után vízfürdőn megolvasztjuk a csokoládét, majd egyenként egy fogpiszkáló segítségével belemártjuk és sütőpapírra helyezzük. Díszítjük még melegen, olvadtan, mert így bele tud ragadni és stabil lesz a feltét. 
Dermedésig pihentetjük, majd csomagoljuk vagy csak egy dobozba tároljuk. 



Születésnapra, névnapra és készíthetünk bonbont belőle. Mivel a massza nagyon rugalmas és szinte gyurmaként viselkedik, akár betűk is kialakíthatók belőle. Én készítettem olyat is, csak elfelejtettem lefotózni, de majd legközelebb pótlom. :)


Nincsenek megjegyzések: