csütörtök, január 30, 2014

HarmincEgyNap

Hamincegynaposlettemén. 
Szilveszterkor arra az elhatározásra jutottam, hogy maximálisan odafigyelek az étkezésemre és nem fog elcsábítani egy aljas módon ropogós friss, illatos vekni. Nem is csábított el. Esendő vagyok általában, mert nehezen viselem, hogy a kolléganőim pattogatott kukoricát esznek a gyógyszertárban, milka csokit, kakaós csigát, szalámis kenyeret, de ebben a 30 napban még egy kockácska csokit sem kívántam meg. Semmi sem csábít. Szuper a lelki állapotom, mert eszembe sem jut, hogy bedobjak egy Dörmi-t a kosaramba vásárláskor, csak mert szuper új ízben kapható, almásban! 

Tehát 31 nap telt el úgy, hogy maximálisan betartom a paleolit táplálkozás szabályait. 
3 éve követem ezt a táplálkozást, de mindig volt egy vendégség, egy éttermezés, egy itthoni elhajlás. Apróságok, de néha megettem ezt azt. :)

Most hősnek érzem magam, hogy önmagam sanyargatása nélkül úgy tartom be ezt a táplálkozást. Élvezem.
Szebb a bőröm, a hajam. Eltűnt a narancsbőröm, ami a sportnak is köszönhető, mert szinte sosem állok meg. Nincsen hányingerem, nincsenek gyomorproblémáim. Fogytam egy csomó centit. Tele vagyok energiával. 
30 órát sportoltam a hónapban, amiben van futás, túrázás, itthoni torna és spinning. :)


Ma végre jól vagyok és pont. Még a lelkem is mosolyog. :)


szerda, január 22, 2014

Vörösboros resztelt máj

Gyerekként a bableves mellett a májat utáltam a legjobban. Ki lehetett volna vele kergetni a világból. Az állaga, a színe, a szaga, az íze... és még fullasztóan száraz is - nem csodálom, hogy nem a gyerekek kedvence a mai világban. Nem tudom, hogy mikor volt a fordulat és mióta szeretem a májat, de ma már nagy rajongója vagyok bármilyen állatból származzon az. Talán a kedvencem a pulykamáj, de lehet, hogy csak azért, mert azt mindig nagyon szép és friss formában sikerül beszereznem. :)


Hozzávalók: 
  • 800 g pulykamáj
  • 2 fej vöröshagyma
  • 1 dl vörösbor
  • 1 ek. libazsír
  • 1 ek. pirospaprika
  • só, bors
A zsíron megpirítom a felszeletelt hagymát. Ha ez már üveges, akkor fehérre pirítom rajta a felcsíkozott májat. Amikor kifehéredett a máj, akkor mehet alá a kevés vörösbor, amitől nagyon puha lesz a máj. Amikor félig elpárolgott a bor a máj alól, akkor mehet rá a pirospaprika és a bors. A sót a legvégén szoktam rátenni, tálalás előtt, mert akkor nem keményedik meg tőle a máj. 
Egy másik blogíró ismerősömnél láttam, hogy mindenféle köret és savanyúság helyett savanyúkáposztát eszik bármihez, így az ő példáját követve én is így tálaltam. :)

Valami műsorban volt egyszer (Hal a tortán? Vacsoracsata?): Disz iz máj máj. :)


vasárnap, január 12, 2014

Spenótos pulykafasírt a sütőből

Nem előre eltervezett módon készült ez a zöld csoda, csupán a figyelmetlenségemnek köszönhető. Felfedeztem ugyanis, hogy mindenféle adalékanyagmentes fagyasztott spenótot az egyik áruházlánc hűtőiben, amiből egyből vettem is egyet gyorsan, majd itthon a nagy pakolás közepette szuper ügyes módon a fagyasztó helyett a sima hűtőbe tettem be. Aztán ezt másnap reggel fedeztem fel, így már fel kellett, hogy használjam. 


Hozzávalók (6 személyre):

  • 1 kg darált pulykahús
  • 1 bögre zabpehely
  • 2 db tojás
  • 1 ek kacsa- vagy libazsír
  • 2 db vöröshagyma apróra vágva
  • 1 adag spenót
  • 2 gerezd zúzott fokhagyma
  • só, bors
A zsíron megpirítom először a vöröshagymát, mert úgy szerintem sokkal finomabb a fasírt, mint amikor nyersen kerül a hagyma a hús közé. 
Az összes hozzávalót összekeverem, majd sütőpapírral kibélelt tepsire teszem az olajos kézzel megformázott golyókat. 
180 °C-os, légkeveréses sütőben, 40 perc alatt készre sütöm.

A sütőben sütésnek három nagy előnye van az olajban kisütéssel szemben:
1. Nem kell ott állni mellette, amíg megsül, így időt spórolhatunk ezzel a megoldással.
2. Nem lesz olajszagú az egész ház, a függönyökkel és a szőnyegekkel az élen.
3. Nem eszünk meg egy csomó egészségtelen olajat/zsírt.


... és így talán a gyerek is megeszi a spencit. :)

szerda, január 08, 2014

Avokádókrém

Nagyon szeretem különböző krémeket, amik sült vagy nyers zöldségekből készülnek. A legnagyobb kedvencünk a padlizsánkrém, de sajnos az elkészítése macerás és lassú, így mostanság - ha kapok megfelelő avokádót hozzá - ezt a krémet szoktam készíteni. 
Mi ezt esszük köretnek hús mellé, tojáslepénybe töltelékként, rántotta mellé, paleolit kenyérre kenve...
Nagyon fontos, hogy az avokádó puha legyen, amit vásárlunk hozzá, mert akkor lesz lágy és kenhető a krémünk. Ha keményen vásároljuk meg, akkor szobahőmérsékleten pár nap alatt megpuhul és máris kiválóan használható. 


Hozzávalók:
  • 4 db puha avokádó
  • 1/2 db citrom vagy lime leve
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 db lilahagyma apróra vágva
  • 2 ek. olivaolaj
  • 1 db paradicsom
Az avokádó, ha megfelelő puhaságú, akkor összetörhető egy villával, majd keverés során maximálisan krémes állagot érhetünk el. A citrom/lime levét szoktam először belekeverni: ez a pikánssága mellett megvédi az avokádót a bebarnulástól. Majd mehet bele az apróra vágott hagyma, az összezúzott fokhagyma, a paradicsom és a két kanál olivaolaj. 
Ha hagyjuk állni a hűtőben pár órát, akkor sokkal finomabb lesz, mert összeérnek az ízek. 

Azt hiszem el is megyek venni avokádót ma...

kedd, január 07, 2014

Paleolit szaloncukor vagy vendégváró bonbon

Nem szeretem a boltban vásárolható szaloncukrot. Gyerekként sem szerettem, tehát nem miattam hullott le a fa tűlevele szaloncukor lopás közben. Alapvetően nem értem, hogy miért kell szaloncukor a fára vagy bármilyen ehető dolog, illetve, ha a design miatt, akkor miért nem gyártanak szaloncukor formájú díszt (lehet, hogy ebből fogok meggazdagodni?!). Az ismerőseim többsége kidobja az ünnepek végén a szaloncukrot - a takarékosabbak pedig elrakják a díszekkel együtt és felrakják a következő évben is. :)
Pár éve találtam a Nők lapjában Kiskegyedben egy alternatívát gyerekeknek gumicukor helyett, mert a gumicukor valamiért jobban beivódott a gyerekek agyába, mint megfelelő táplálék (én meg ezt sem szerettem soha). Megfelelő táplálék, hiszen a szülők mindenféle cukros szeméttel tömik a gyerekeiket - szeretetből csupán.
Ennek a gumicukor receptnek a nyomán készítettem el - már tavaly is - a szaloncukromat, ami a fára ugyan nem került fel, de mindenki lelkesen fogyasztotta a kis kínálótálból.
(Egy kedves barátom pedig elnevezte agyas bonbonnak - vicces fiú.)

Az alapja aszalt gyümölcs, így ízlés szerint változhat az összetétel, mert kerülhet bele pl. a szilva aszalt formája is, de nekem nem volt itthon olyanom. 


Hozzávalók:
  • 200 g aszalt sárgabarack
  • 200 g szárított datolya
  • 200 g aszalt füge
  • 150 g aranymazsola
  • 100 g min. 80%-os étcsokoládé
  • díszítésnek dió, mogyoró, mandula, stb.
Az asztalt gyümölcsöket erős húsdarálón ledaráljuk - szerintem semmiképp se próbálkozz a botmixeres verzióval, mert én az enyémet leégettem ezzel, mert nagyon kemény lesz a massza. 
Húsdarálón kétszer érdemes átdarálni, mert akkor simább és pépesebb lesz a masszánk, így puhább a szaloncukrunk/bonbonunk. Én ezt nem tudtam most megcsinálni, mert addigra leégett a botmixerem, így a képen látszik, hogy darabosabb lett a masszám.
A végeredmény nagyon nagyon ragadós lesz, így a megformáláshoz mindenképp szükségünk lesz egy kis vízre, amibe bele tudjuk mártani a kezünket minden darab után/előtt. 

Formálás után vízfürdőn megolvasztjuk a csokoládét, majd egyenként egy fogpiszkáló segítségével belemártjuk és sütőpapírra helyezzük. Díszítjük még melegen, olvadtan, mert így bele tud ragadni és stabil lesz a feltét. 
Dermedésig pihentetjük, majd csomagoljuk vagy csak egy dobozba tároljuk. 



Születésnapra, névnapra és készíthetünk bonbont belőle. Mivel a massza nagyon rugalmas és szinte gyurmaként viselkedik, akár betűk is kialakíthatók belőle. Én készítettem olyat is, csak elfelejtettem lefotózni, de majd legközelebb pótlom. :)