péntek, április 13, 2012

Életmód-MEG-váltás


Minden egy évvel ez előtt kezdődött, amikor Emil elolvasott az IPM magazinban egy cikket, amit Szendi Gábor írt a D-vitamin botrány címmel. (A cikk Szendi Gábor blogján is olvasható!) Lelkesedésének hatására nekem is el kellett olvasnom, de a reakcióm - jó egészségügyi dolgozóhoz híven - az volt, hogy csak azért hiszi ezt el és csak azért tűnik neki logikusnak, mert ez egy jól megírt cikk, de természetesen, ha mindennek az ellenkezőjét olvasná, akkor azt hinné el. Ha egy másik újság cikkét olvasná el, hasonló témában, amit a Vichy támogat, akkor máris menne naptejet vásárolni, hiszen én is azt tanultam, hogy kenni, kenni, kenni, mert ha nem kenjük magunkat a napon, akkor leégünk és bőrrákosak leszünk. Paff. Kozmetikum lobby. A cikk után - titkonremélve, hogy igaza van - nem használtam naptejet, amit nem is bántam meg és mivel arra is kitér, hogy a melanómák a test azon részén fordulnak elő, ahol nem éri a bőrt a nap, mint pl. a fürdőruha alatt, így hát monokiniztem.Nem tudtam, hogy ki Szendi Gábor és mivel foglalkozik. Gondoltam, hogy valami nagyokos, aki most épp erről írt, hogy kapjon egy kis pénzt. Aztán utána nézve rájöttem, hogy tényleg nagyokos, de a legjobb értelemben, ami lehetséges: matematikus, klinikus, pszichológus. Tavaly hazatérve a napsütötte déli féltekéről az alexandra könyváruházban sétálva felfigyeltem a nevére egy könyv címlapján. Mivel ekkorra Emil már Szendi blogján lévő cikkek nagy részét elolvasta és hitt az embernek, hitt az emberben, így megleptem őt ezzel a könyvvel. Paleolit táplálkozás és korunk betegségei.Ekkor én még nem tudtam, hogy mi a paleolit táplálkozás vagyis csak annyit tudtam róla, hogy barátnőm családja úgy táplálkozik és mindig hatalmas küzdelem a lisztek, olajok, vitaminok és cukrok beszerzése. Púp a hátra. Emil sem volt lelkes a könyvre csak felkerült a könyvespolcra és félig-meddig feledésbe merült kinyitás nélkül.ómák azokon a helyeken fordulnak elő, ahol ruha takarja a testet és nem éri a nap, hát elkezdtem monokinizni...

Húsvét napján vendégek voltak nálunk, akik szóba hozták ezt a táplálkozási módot, mire eszembe jutott a könyv, a cikkek... és
már aznap este a könyv első fejezetén túl is voltam. Megdöbbentett, hogy mennyire félre voltam/vagyok vezetve tanulmányaim által és bosszantott is. Tudni kell, hogy én vegetáriánus voltam évekig, így Emil lepődött meg a legjobban, amikor a húsvéti sonkát kenyér nélkül főtt tojással ettem már másnap.
Életmódomat nagyon gyorsan átállítottam a paleolit szerint elfogadottakra és ebben követett párom is két héttel később. Az ő "meggyőzése" pont ugyan olyan könnyű volt és gyors, mint ahogy én elkezdtem hinni ennek a táplálkozásnak a megfelelőségében és tökéltességében. Ahogy olvastam a könyvet a lényeget mindig aláhúztam, majd elolvastam neki és megvitattuk. Sokszor utal a könyv a természeti népek elhízására, ami szemmel látható és alátámasztotta számunkra az egész táplálkozásunk hibáit. Sok helyen jártunk, ahol az összes helyi lakos kövér volt, de a boltokban a kosarukban kizárólag csoki, csipsz, süti, cukros üdítők, tészták és társaik találhatók. Őket nem fedezték fel túl régen és mindennek hatására sokkal nagyobb sokként - hájként reagált a szervezetük a civilizált világ étrendjére. Ezeken a Csendes-óceánban található festői szigeteken a lakosság 95%-a elhízott és minden 3. embercukorbeteg. Reális, mert a saját szememmel láttam.
Tehát a paleolit étrend alapján kihagytam teljesen az étkezésemből a szénhidrátokat (lisztből készült termékek), a hüvelyeseket (bab, borsó, szója), a kukoricát, a krumplit, a tejtermékeket - kivéve a kemény sajtokat, a cukrot (amit eddig sem ettem, csak olykor-olykor süteményben), a rizst, az olajokat és még biztosan van, amit kihagytam, de most is kihagyom, mert most nem jut eszembe. :) Első nekifutásra én sem tudtam még csak elképzelni sem, hogy mégis mit fogok enni, ugyanis csak olyan dolgok maradtak az ehető listán, amiket amúgy vagy nem szeretek, vagy nem szoktam soha enni. Eleinte inkább mindent csak kihagytam, de nem bővítettem új ételekkel az étrendet, így az átmenet járt egy kis súlyvesztéssel, de azóta már tökéletes étrendünk van.
Hívhatnánk úgyis azt a paleolit étrendet, hogy színes étrend. Ha készít valaki egy sült húst tegyük fel, akkor a köretnek a következők lehetnek: rizs, krumpli, tészta. Eszünkbe sem jut, hogy együnk hozzá párolt káposztát almával, répapürét, pedig olyan változatossá teszi a köret az érkezéseinket, hogy akár minden nap tudnánk enni sült tarját mégsem unnánk meg. Utálom azt a kérdést, hogy 'mi lesz a köret?', utálom, hogy nincsen az emberekben kreativitás és nem ismerik az alapanyagokat, nem törekednek a változatosságra, mert olyan egyszerű a zacskós rizst kifőzni...
Az első észrevételem nem is a fogyásom volt, hanem az, hogy soha nem puffadok, ami által laposabb lett a hasam. A kg-ok is szépen lassan mentek lefelé, ami számokban mérve a paleo kezdetekor 63-65 kg volt és most 55-56 kg va
gyok. Szeretem a testem - végre! :)

Elkezdtem sportolni. Reggelente futni járok, délutánonként pedig tornázok, amivel kapcsolatosan még egy dolgot megjegyeznék...
3 évvel ezelőtt még 75 kg voltam. Szerintem gusztustalanul néztem ki, legalábbis így utól
ag nem is értem, hogy hogy nem vettem észre a súlyfelesleget magamon? Hogy nem vettem
észre, hogy idősebbnek nézek ki a koromnál? Ma már más szemmel nézek az akkori önmagamra és az akkori gondolkozásomra. Akkor azt gondoltam, hogy hülyeség az Update, hogy hülyeség az ugrabugra, pedig évekig táncoltam, mit évekig? Kicsi korom óta a legfontosabb a tánc volt az életemben! Azt veszem észre a kicsit túlsúlyos embereken, hogy elítélik azokat, akik segítenének, hogy le tudjanak fogyni, hogy változtassanak az életükön. Így lesz Rubint

Réka lófejű és férfitestű, így lesz Béres Alexandra tesztoszteronkirálynő és így lesz Schobert Norbi a másokon meggazdagodott hazug Ápdét-Sóher-Norbi. Bevallom, hogy én sem szimpatizáltam egyikükkel sem. Ma már Rubint Réka dvd-jére tornázom nap, mint nap, olvasom a feljegyzéseit az oldalán. Inspirál. Utálom, hogy mindenki szapulja őt/őket, ugyanis ez az út mindenkinek adott lett volna, hogy ők legyenek a példakép a fogyni vágyók előtt és az övéké legyen az Update hálózat és ők éljenek úgy, hogy irigykedni lehessen. :)

20 kg-val vagyok kevesebb, mint voltam korábban. Megfogadtam, hogy mindenkit rábeszélek, hogy fogyjon le, akinek súlyfeleslege van, mert sokkal jobb így az ember közérzete, sokkal kiegyensúlyozottabbak a mindennapok. :)
Debreceni barátosném is már leadott pár kg-ot (jó pár) és nagyon jó úton halad, hogy visszanyerje régi önmagát. Drukkolok neki nagyon! :)

Sokan kérdezték, hogy hogy fogytam le. Hát így! Lehet követni! :)

Dorada


Tegnap a Mercadonaban vásároltunk 8 db fehér húsú Dorada halat, amit vacsorára Évi kukta segítségével meg is sütöttünk és nagyon finom lett. :)


Nem csináltam vele semmi különöset, csak megpucoltam és összenyomtam egy egész fej fokhagymát, majd ezt a masszát felöntöttem olívaolajjal. Raktam mér hozzá borsot, rozmaringot, majorannát és oregánót.
A négy halat megmostam, bedörzsöltem ezzel a fűszerkeverékkel, raktam a belsejükbe egy-egy szelet citromot, tetejükre is pár szelet citromot, majd beraktam a sütőbe grill fokozatra 15 percre és már kész is volt!

Bón Ápetít!

Pulpo

Ma polipot sütöttem vacsorára, ami isteni lett! Mindenki megnyalta mind a 10 ujját, de ha szegény polip tudna volna, hogy ilyen finom vacsora lesz belőle, akkor biztosan ő is megnyalta volna mind a 8 karját!

Paradicsomon- és padlizsánágyon sült polip

Hamar rá kellett, hogy jöjjek - az első két polipkészítésem után -, hogy az éttermek felszolgált és istenien puha polip nem akkor lett emelve a jégről. Az általam készített polip mindig kemény volt, ha csak sütöttem és az érzés rágás közben, akárcsak a cipőtalp. Direkt el szoktunk menni az El Capitano étterembe polipot enni, mert ott puhán tálalják és isteni a mellé felszolgált mártás. A polip karjának a végein érezni, hogy sütve van, de mára már rájöttem arra is, hogy előtte azt meg kell, hogy főzzék, hiszen ha nem így lenne, akkor egy rágós, zöld trutyis gumidarabot kapnánk. Tehát a polipot főzni kell, párolni, fehérborban... és én így is tettem ez alkalommal a következők alapján és az eredmény M-E-N-Y-E-I lett (direkt van egy ny-el, mert így vicces és mi értjük ezt a viccet):

Hozzávalók:
  • 1,5 kg polip (ezt én választottam a boltban és direkt a szépségre és a nagyságra mentem)
  • 2 db hagyma apróra vágva
  • 2 fej foghagyma (nem elírás, én tényleg ennyit használtam)
  • 3 db paradicsom apróra vágva
  • 1 db duci padlizsán csíkokra vágva
  • 1 csokor petrezselyem
  • 3 dl száraz fehérbor
  • olívaolaj, só, bors, bazsalikom.
1. Megküzdés a polippal. A polipnak van egy szürkés-lilás színe, ami egy bőr a testén. Én ennek a nagy részét lehúztam, ami egy elég munkás, nyálkás, csúszós munka. Egyenként levágtam a karjait, majd nyúzás után levágtam a fej részét a szeméről, amit szintén lecsupaszítottam.
2. A hagymát összepirítottam egy kicsit a fokhagymával, csipetnyi sóval, hogy az íze intenzívebb legyen, majd ebbe beleforgattam a polipot.
3. A tepsi aljára öntöttem a 3 dl fehérbort, amibe beledobáltam a zöldségeket és a fűszereket. Erre az alapra fektettem rá a polip lábait a hagymás 'páccal' befedve, mert az lecsúszott róla, amint megfogtam egy lábat. Amikor szépen sorban fekszenek a lábak, akkor alufóliával alaposan befedjük a tepsit, hogy tudjanak párolódni.
4. A sütési idő a polip nagyságától függ. Én most 45 percig sütöttem 180 °C-on.

Buen provecho!

A siker legnagyobb elismerése az volt, hogy az utolsó falat a vendégünk tányérjáról úgy fogyott el, hogy ellopta a felesége! :)

Az én paleolit lepénykenyerem


Amikor szóba került a paleolit étrend akkor az első kérdése mindenkinek az, hogy "Ti akkor nem esztek kenyeret?!" Nem, mi nem eszünk kenyeret. (A második kérdés az szokott lenni, hogy "Mit esztek köretnek?!", hiszen kiesik nagyon sok minden - krumpli, tészta, rizs, borsó, bab. Óh! Ha tudnátok milyen jó dolgokat eszünk köretnek, de ez majd egy másik bejegyzés lesz!) A legjobb, hogy tényleg nem eszünk kenyeret, mert ez a paleolit kenyér is csak különleges alkalmakkor készül: kenyérevő vendégek érkezése esetén vagy ha padlizsánkrém készül az éjszakában reggelire. Nem adja vissza a friss, ropogós fehér kenyér ízét és hangulatát, de a benne lévő magok élvezetessé teszik. Ezen kívül én mindent szeretek, amiről azt gondolom, hogy egészséges: mások által ehetetlen dolgokat tudok jó ízűen enni, pedig ha nem gondolnám egészségesnek, akkor rá sem tudnék nézni sok ilyen fogásra.
A kenyerem hozzávalói 4 főre:
  • 4 db tojás
  • 1 púpos evőkanál zabpehely
  • mandulaliszt
  • 1 kiskanál sütőpor
  • fél kiskanál só
A száraz hozzávalókat belekeverem a felvert tojásba, amiknek a mennyiségét úgy határozzuk meg, hogy a végeredmény egy sűrűn folyó palacsintatésztára emlékeztessen, ami ha kiöntjük egy tepsi közepére, akkor is megtartsa a kerek formáját. Mindezt lehet dúsítani apróra darált dióval, fenyőmaggal, szezámmaggal, stb. Én a tetejére mindig rakok felezett diót, mert az széppé teszi és isteni íze van a sült diónak!
150 °C-on kb. fél órát sütjük és az eredmény egy mesés lepénykenyér lesz! :)

Vízszintesen kettévágva tökéletes szendvics is lehet belőle...

Hétfő esti sült oldalas


Azért kapta ezt a nevet ez az étel, mert mindig hétfő esténként készítettem vacsorára. Mindennek az oka az volt, hogy maximálisan vízi állatokat szeretünk enni - akár a hét minden napján -, de a hétfői napon nem érdemes a halpultról válogatni, ugyanis hétfőn nincsen friss hal, mert a hétvégén nem mennek ki a halászok a tengerre. Így hétfőnként mindig a húspult körül sündörögtünk és általában egy jó húsos sertésoldalas lett a kiválasztott. Emil nem kedveli annyira az oldalast, mint Én, mert ő sokkal inkább a tarját kedveli (csirkéből is eltér az ízlésünk, mert én combos vagyok, ő pedig melles). Meg kellett szerettetnem Emillel az oldalast, ami így utólag már azt gondolom, hogy könnyű volt
Ha hús, akkor oldalas. A kedvencem. Szeretem azokat a húsokat, amik zsírosak, de mivel ezek "nem egészségesek", így korábban soha nem került az asztalunkra, csak amióta paleolit táplálkozunk. Spanyolországban, étteremben ettem ilyen oldalast először, amin egyszerre éreztem a vörösbor fanyar, a paradicsom savanyú és a hagyma édes ízét. Egyből elkezdett járni az agyam, hogy vajon hogyan készülhetett és a mai napra már tökélyre fejlesztettem az elkészítését, amivel minden vendégünket elkápráztathatok, ha akarok. Márpedig akarok.
Természetesen nálunk is készült sonka húsvétra, de nekem a sonka az egy jó kiadós reggelinek megfelel, de vacsorára beterveztem ezt az oldalast. :) A sonkámról pedig csak annyit, hogy isteni lett: puha, nem túl sós, nem túl füstös. Ideális és mindezt a Bogád-hús Kft-től szereztem be, akiknek egyik termékében sem csalódtam, mer annyira házias, hogy némelyik - valóban - házi a nyomába sem érhet! Keményre főtt tojás helyett, jó lány tojást kínáltam hozzá, retket, paradicsomot, paprikát és uborkát egy kis mustárral. Sajnos nem kaptam tormát a biopiacon, így az idén sem készült el, de majd jövőre biztosan oda került a húsvéti asztalra a friss házi tormakrém, ahogy Én szeretem. :)

Sült oldalas - 4 éhes - főre

Hozzávalók: 
- 1,5 kg oldalas (én egyben szoktam megvenni egy széles, hosszú csíkot belőle és magam szabdalom fel a megfelelő, nekem tetsző darabokra)
- 3 db érett paradicsom karikákra felszeletelve
- 3 db nagy fej hagyma karikákra felszeletelve
- 3 dl száraz vörösbor (ebből érdemes olyat választani, amit amúgy is meg tud inni az ember, mert az talán nem rontja ez az ételt)
- 1 dl repce- vagy olívaolaj
- 1 fej fokhagyma gerezdekre szedve, összezúzva
- só, bors.

Először is a sütőt előmelegítem 175 °C-ra, hogy amíg minden összerakok a tepsibe jó meleg legyen. A sütésre használatos tepsinek és a magasabb falúakat kedvelem, mert akkor jól a hús alá lehet pakolta és sokkal több finom szaft lesz a sütés végén, mint egy alacsonyabban. 
A zúzott fokhagymát összekeverem az olajjal és hozzáadom a sót is, amit a húsra akarok tenni, majd ezt a pácba beleforgatom a húst és állni hagyom, addig amíg összevágom a zöldségeket. A tepsi aljába belerakom a szeletelt paradicsomot és a hagymát, amit leöntök a száraz vörösborral. Erre rárakosgatom egymás mellé a húsokat úgy, hogy beterítse az egész tepsi felületét és az összes fokhagyma rajta legyen a húsokon. A tepsit alufóliával lefedve berakom a sütőbe és nem is nézek felé 100 percen át, majd akkor is csak azért, hogy az utolsó 20 perc sütési időre levegyem róla a fóliát, hogy szépen megpiruljon a hús teteje. A hús az alufólia alatt isteni puhára sül, omlósra, de mégis megtartja magát a csonton, amit le lehet róla rágni. 
Köretnek mi ma csak kovászos uborkát ettünk hozzá, de ajánlani tudom a paszternákos karfiolpürét, amit enyhén sós vízben való főzés után egy nagy evőkanál vajjal összetörve tálalnék mindenféle fűszerezés nélkül, mert rákanalaznám a hús alatti szószt. Hm...

Tehát a spanyolok valahogy így eszik az oldalast, isteni tapas lehetne belőle! :)

(Fotó legközelebb, mert a délután eléggé rosszul éreztem magam és elfelejtettem fotózni...)